SILENT HILL

Silent Hill az életem
Már csak ez maradt nekem
Szörnyek kiket ki kell nyírnom
Sokkok, miket ki kell bírnom
Silent Hill az életem
Más már nem maradt nekem.

...

Három éve, hogy meghalt
Mary volt a feleségem
Azóta a bűntudat
A legnagyobb ellenségem

Kaptam tőle egy levelet
Találkozni akar velem
Silent Hillben vár engem
Azt írta a szokott helyen

Nem tudom, hogy mit higgyek
Lehetetlen, hisz ő halott
Levelet a síron túlról
Soha senki nem írhatott

Olyan nagyon szeretem őt
És annyira sajnálom
Ha csak pici esély is van
Muszáj, meg kell próbálnom

Silent Hillbe az összes út
Torlasszal van lezárva
Mintha csak a külvilágtól
Ezzel lenne elvágva

Találtam egy gyalogutat
Temetőbe vezetett
Találkoztam Angelával
Valamit ott keresett

A városban bizarr szörnyek
Felém jönnek, savat köpnek
Kényszerzubbony hozzá nőve
Teste része, ez a bőre

Menekülök, futok onnan
Zajok jönnek mindenhonnan
Rádióm is begerjed
Őrült módon sistereg

Apartmannak a tetején
A második emeletén
Akárhogy is igyekezett
Lábam földbe gyökerezett

Valaki állt a rácson túl
Mereven néz és nem mozdul
Rozsdás bádog volt a fején
Piramis a feje helyén.

Nem mozdult és nem szólt
Mégis félelmetes volt
Véres köpenye és karja
Beívódott az agyamba

Ugyanott egy szobában
Próbababa nyakában
Világít egy lámpa
Elveszem nem várva

Hogy hátul a sarokban
Roncsok közt a romokban
Lábra áll egy próbababa
Rám támad lábát csapkodva

Alul-fölül csak lába van
Teste-feje hiányzik
Ilyen lény nem létezhetne
És agresszívnek látszik

Legközelebb, mikor látom
Nincs egyedül, számat tátom
Piramisfej-Próbababa
Fura pózba csavarodva

Eddie hány a vécébe
Behajol a csészébe
Angela egy kést forgat
Nézegeti, fontolgat

Végső ajtó, bemenjek?
Vagy futásnak eredjek?
Félek, hogy majd benn a szörnyek
Lerohannak, elsöpörnek

Félek mi vár rám odabenn
Aztán mégis bejutok
Piramisfej van odabenn
Rám támad, megint futok

Találkozom Mariaval
Ez itt már a Rosewater Park
Kísérteties ez a hely
Néma, sötét, nesztelen, halk

Épp úgy néz ki, mint Mary
A rég halott feleségem
Akkor még nem tudhattam
Hogy ő lesz az ellenségem

Együtt megyünk onnan tovább
Pete-O-Rama bowling pálya
A gurító pályák előtt
Eddie zabál két pofára

A Kórházban Maria
Ledől egy heverőre
Én meg addig mászkálok míg
Feljutok a tetőre

Döngő hangra rezzenek fel
Piramisfej mögöttem áll
Durván fölém magasodik
Kezében a Nagy Kés és vár

Megfagyok egy pillanatra
Köztünk csak egy lépés
Ennyi bőven elég neki
Meglendül a Nagy Kés

Eltalál, elrepülök
Mégis megmenekülök
Kerítésnek csapódok
Átszakítom, zuhanok

Kipárnázott szobában
Eszmélek magamhoz
Zombi nővér lép elém
Fájdalom hasít belém

Ráadásul nincs egyedül
A többiek közt elvegyül
Mi történhetett velük?
A város lett a vesztük?

Egyikük se érez
Tudat nélkül élnek
Pillantásuk ködös
Köpenyük vérvörös

Rám támadnak, sebet kapok
Fájdalomtól szürke vagyok
Ha tudom, kikerülöm
Ha nem, mindet leütöm

Folyosó lenn a pincében
Piramisfej a végében
Mariaval menekülök
Van egy ajtó, berepülök

Maria még lemaradva
Kezét nyújtja, csuklóm marja
A Nagy Dárda becsapódik
A liftajtó becsukódik

Összeomlok, földre rogyok
Sokkot kapok, padlón vagyok
Bámulok csak, vérzem
Nincs tovább, most érzem

Lógó fejjel összetörve
Hang nélkül megsemmisülve
Nehéz szívvel folytatom
Maryt fel kell kutatnom

Múzeumból szűk sikátor
Vezet le a végtelenbe
Hajókürtök hallatszanak
Beugrok egy mély verembe

Hatalmas luk, hová vezet?
Gondolkodás nélkül ugrom
Mary vár az utam végén
Ennél többet nem kell tudnom

Hullák lenn a tárolóban
Bűzük elviselhetetlen
Rothadnak és iszonyúak
Szörnyű, elképzelhetetlen

Régi börtön Silent Hillben
Rácsos cellák szép sorjában
Az egyikben körülnézek
Vér és mocsok az aljában

Teherlift áll előttem
Megint lejjebb visz az utam
Ilyen mélyen a föld alatt
Vajon mennyi levegő van?

Labirintus vezet át
Föld alatti csatorna
Forgatom át a szobát
Maria a jutalma

Nem hiszek a szememnek
Maria van előttem
De honnan tud arról
Mi volt Mary és énközöttem?

Újabb ajtó, Angela sír
Újabb groteszk szörnnyel nem bír
Fura, de apának hívja
Aki mindig molesztálja

Másik terem, kilenc hulla
Mindegyikük felakasztva
Elfutnék, de nincsen hova
Előttem a végső szoba

Hihetetlen látvány vár
Folyosóval szembe
Sötét, komor szoba áll
Temető van benne

A padlója füvezett
Sírkövekkel van tele
Sírgödrök a sarokban
Frissen ásott halomban

Gótikus betükkel nevek
A sírkövek elején
Angela és Eddie elöl
A harmadik az enyém

Beugrom a sajátomba
Folyosón végig megyek
Eddie vár a túlsó végén
Az ő szörnye én leszek

Toluca-tó partján vagyok
Újra fenn a felszínen
Nem tudom ez hogy lehet
Fölfelé nem is jöttem

Túlparton a Hotel
Móló mellett csónak
Csodálatos kékes vize
Gyönyörű a tónak

Átevezek, lámpa segít
Kikötök, ott áll a Hotel
Gyönyörű szép, békét áraszt
Nyugalom és béke tölt el

A harmadik emeleten
Kettes volt a mi szobánk
Tényleg Mary vár ott engem
Vagy csak csalódás?

Zárt ajtók és sokféle szörny
Majdnem belefásulok
Zenegép a hall közepén
Bekapcsolom, ámulok

Csodálatos zene szól
Megroggyan a térdem
Elhagy minden erőm
Érzem most van végem

Minden ellenállásom
Minden akaraterőm
Megtörik, szertefoszlik
Ami még volt, eloszlik

Eddig bírtam, kitartottam
Fogam összeszorítottam
Ez a zene behatolt
Eddig bírtam, elég volt

Utolsó akaratommal
Fölfelé elindulok
Tudom itt az utam vége
Végre mindent megtudok

Ott állok a szoba előtt
A kör végre teljes
Tudom, hogyha belépek
Visszaút már nem lesz

Bemegyek, ám Mary sehol
De a szoba csodaszép
Egyik falon csak ablakok
Szinte idilli a kép

Az ablakon túl hó esik
A szobában hangos a csend
Minden olyan nyugodt benne
Mintha minden rendben lenne

A videó előtt ülök
Tudom, hogy most végem
Az összes szörny se volt képes
Úgy megölni, -ahogy ezt most nézem

Mary halott, most már tudom
Semmi kétség nem maradt
Én öltem meg, én voltam az
Széttép a bűntudat

Beteg volt, gyógyíthatatlan
Könyörgött, hogy maradjak
Mégis úgy félt meghalni
Félt egyedül maradni

Betegségtől már a teste
Eltorzulva, összeesve
Nem akarta, hogy így nézzem
Emlékeimben így éljen

Mégis félt, hogy elmegyek
Kért, hogy maradjak, úgy sírt
A halállal szembenézni
Egyes-egyedül nem bírt

Mellé ültem, átöleltem
Együtt sírtunk kétségbeesetten
Szót se tudtam szólni
Csak a kezét fogni

Rettenetes érzés volt
Nem bírtam elmenni
Nem voltam rá képes
Itthagyni így szenvedni

Szorítottam magamhoz
Fogtam és nem engedtem
Tudtam, én sem bírom tovább
Épp ugyanúgy szenvedtem

Szorítottam magamhoz őt
Belül közben vergődtem
Addig, míg az élet cseppje
Mind el nem szállt belőle

Mindent tudok, emlékszem
Látom a teljes képet
Lemegyek a nagy csarnokba
Kilenc nagy piros négyzet

Maria fenn a balkonon
Lefelé van kikötve
Piramisfej a dárdáját
Brutálisan bedöfte

Egy utolsó törés még
Innen már felállok
Piramisfejek ketten
Jönnek, ellenállok

Most már csak egy dolog maradt
Háztetőre futok
Mary vár rám, vagy egy démon
Már magam se tudom

Nem akartam Mary, hidd el
De én se bírtam tovább
Szörnyű dolgot tettem veled
Elvettem az életedet

Minden érzékem eltompul
Béna minden idegszálam
Érzem most kell szembenéznem
Tettem következményével

Utolsó harc, minden mindegy
Azt se tudom mért teszem
Futva mentem életem
Démont lövöm végtelen

Mary voltál? Maria?
Démon, vagy fantázia?
Nem tudom, de lelőttelek
Most még egyszer megöltelek

Tetteimnek súlya
A lelkemet nyomja
Összezuhant minden
Most már semmi nincsen

Beszállok a kocsimba
Előttem a Toluca-tó
Melynek mélyén elsüllyedve
Egy kiránduló kishajó

Kábult fejjel belehajtok
Vizzel körbefogva
Tehetetlenül süllyedek
Ködbe burkolózva

Nincs mentség rá, amit tettem
Nem kérlek, hogy bocsáss meg
Ne gyűlölj, ne utálj engem
Kérlek ennyit próbálj meg

A levélben, amit írtál
Emlékeztettél
Ez visszhangzik a fülemben
"James... boldoggá tettél."

Piramisfej